Posted on

Tavaszi virághagymák

Tavaszi virághagymákTavaszi virághagymák

Áprilisban megalapozhatjuk azt, hogy a kertünk virágpompában boruljon nyárra. Ahogy felmelegszik egy kissé a levegő, előszedhetjük a tavaly felszedett gumókat vagy szerezzünk be új példányokat, és már indulhat is az ültetés!

Dália (Dahlia hybrid)

Rengeteg fajtája ismert, a törpe dáliától kezdve, a közepes méretűn át az akár két méteresre is megnövőig. Nyilván a rendelkezésünkre álló hely függvényében érdemes fajtát választani, hiszen például balkon ládába csak törpe dáliát érdemes ültetni. A növény több mint 200 éve érkezett Közép-Amerikából Európába, nevét Andreas Dahl svéd botanikusról kapta. A fészkes virágúak családjába tartozó évelő számtalan fajtáját nemesítették ki, ezért hatalmas választék áll rendelkezésünkre a kertészetekben.

A különböző méretek mellett a virágok színe és formája is zavarba ejtő sokféleséget mutat. A virág alakja meghatározó, eszerint kapták fantázianevüket is; kedvünkre válogathatunk a kaktusz-, a pompon-, a labda-, vagy a dekoratív dáliák között. Lényeges szempont, hogy a gumó és a rajta található rügyek épek és egészségesek legyenek, hiszen innen fog a növény kihajtani. Amennyiben a gumó penészes, fonnyadt vagy sérült, a virág nehezen vagy egyáltalán nem hajt ki. Vásárláskor győződjünk meg róla, hogy a gumó és a szárrészt nem tört-e meg szállítás, tárolás során. Felkutathatunk gyűjtőket vagy kimondottan erre szakosodott webáruházakat az interneten, hiszen általában sokkal jobb minőségű gumókat értékesítenek, a fajtaválaszték is lenyűgöző.

A dáliának meleg, napos helyet keressünk a kertben. Talajjal szemben nem túl igényes, de persze a tápdús földben gyönyörűen fog növekedni, virágai is színpompásabbak lesznek. A trágyázást különösen az óriás fajták hálálják meg. Akkor kezdjük meg az ültetés, amikor már az utolsó fagyok is elmúltak, bár a kisebb talaj menti fagyokat még elviseli. A gumó méreténél kétszer-háromszor nagyobb ültető gödörre lesz szükségünk. Arra figyeljünk oda, amikor a gumót elhelyezzük, hogy a rügyek a talaj felszínéhez közel essenek. Ültetés után alaposan öntözzük meg, utána pedig figyeljünk az egyenletes vízellátásra. Inkább gyakran adagoljuk a vizet kisebb mennyiségben, mint ritkán nagy mennyiséggel locsoljuk meg.

A növény a főhajtás mellett több oldalhajtás is növeszt. Ha ezeket meghagyjuk, akkor a dália bokrosodni fog, virágai apróbbak lesznek. Amennyiben az oldalhajtásokat még kifejlődésük előtt eltávolítjuk, erőteljes, hatalmas virágú növényre számíthatunk. Ebben az esetben a nagyobb fajtáknál szükség lehet a karózásra. A gumókat az őszi fagyok beköszönte előtt szedjük fel, a szárat vágjuk vissza, és tegyük néhány napig száraz helyre, hogy az üreges szárcsonkból eltávozzon a nedvesség. Télen, fagymentes helyen, nyirkos homokban vagy fűrészporban tároljuk, és figyeljünk arra, hogy ne penészedjenek be.

Kánna (Canna generalis)

Napsütötte virágágyások népszerű dísznövénye, sőt közparkok ágyásaiban is gyakran találkozhatunk vele, hiszen csoportosan ültetve igen látványos színfoltot alkot. Az amerikai kontinens trópusi, szubtrópusi területiről származó lágyszárú évelő erőteljes növekedésű növény, melynek hatalmas, fürtben nyíló virágai és széles zöld, bordó vagy barnás árnyalatú levelei rendkívül dekoratívak. Az előnevelt tövek nyár közepére akár 1,5-2 méteres magasságra is megnőhetnek, ezeket azonban csak a májusi talaj menti fagyok után ültessük el.

Az előnevelés nélküli példányok már április közepe, vége táján kikerülhetnek a földbe. Az erőteljes tövek rizómáit nyugodtan szétdarabolhatjuk, azonban 3-4 hajtáskezdemény mindenképp legyen rajta, hogy virágzóképes maradjon a növény. A kánna kedveli a meleg, napfényes helyet, a tápanyagban gazdag, laza szerkezetű talajt. Térigénye igen nagy, legalább 30-60 cm távolságra ültessük egymástól a töveket, de például nagyméretű dézsában, napos teraszon is remekül megél. A fejlődési időszakban bőven öntözzük, a kifejlett példányoknak azonban a természetes csapadék is elegendő. Tápoldatos öntözést meghálálja, nagyobb és szebb virágokat fog növeszteni. Az első fagyok beállta előtt kell felszedni a növényt. Vágjuk vissza a szárat 15 cm-re, a földdel együtt emeljük ki a rizómáit, és így teleltessük át 5-10 fokos, száraz helyen, lehetőleg homokban. A rizómákon azért érdemes földet hagyni, mert nélküle a hajtáskezdemények kiszáradnak, amely a növény pusztulásához vezet.

 

Kardvirág (Gladiolus)

A magasra törő, karcsú, hagymagumós évelő a gladiátorok kardjáról kapta nevét. A Dél-Afrikából származó növényt mára már a világ minden táján termesztik. Hihetetlen széles skálán mozog forma és színválaszték, melyet a nemesítők kitartó munkájának köszönhetünk. Kertbe ültetve és vágott virágként is igen népszerű volt, mára némileg csökkent a kedveltsége, pedig nagy csoportba ültetve igen dekoratív. A kardvirág a nősziromfélék családjába tartozik, hosszú, karcsú száron kalászhoz hasonlatos virágfüzéreket növeszt. A bimbók fokozatosan, alulról felfelé nyílnak ki. Az elnyílt, alsó virágtölcséreket leszedve még sokáig gyönyörködhetünk a felül éppen viruló virágokban.

A napos, tápanyagban gazdag, laza talajban fejlődik a legjobban, melynek megfelelő a vízelvezetése. A nagy nyári melegben figyeljünk arra, hogy elegendő vízzel lássuk el, a magasra növekvő fajták pedig még karózást is igényelnek. A hagymagumókat már április elejétől elkezdhetjük ültetni, amely eltarthat május végéig is, így szinte egész nyáron gyönyörködhetünk a kardvirágban, mivel az ültetést követő 90. nap körül kezd el virágba borulni. A hagymagumókat kb. 6-8 cm mélyre, egymástól 10-15 cm-es távolságra helyezzük a földbe. Ültetést követően öntözzük meg alaposan, meleg, száraz időjárás esetén se sajnáljuk tőle a vizet. Elvirágzás után hagyjuk, hogy a növény magától elszáradjon, majd októberben vágjuk a szárát 5 cm-re vissza, és szedjük fel a földből a hagymagumókat. Hűvös, maximum 10 fokos hőmérsékletű, szellős helyiségben, ládába helyezve vagy újságpapírba csomagolva teleltessük. Azért, hogy megóvjuk a betegségektől, érdemes minden évben más helyre ültetni.

Egynyáriak

Fantasztikus választék áll rendelkezésünkre egynyári virágokból, ne ragadjuk le a büdöskénél, petúniánál vagy az oroszlánszájnál. A szagosbükköny (Lathyrus odoratus) pillangós virágú kúszónövény, amely Szicíliából került be Európában. A kacsok segítségével 80-100 cm magasra felkapaszkodik, virágait a 30-40 cm-es száron fürtökben hozza, melyek csodás illatot árasztanak, ráadásul a sárga és kék színen kívül minden árnyalatban megtalálhatók. Nincsenek túl nagy igényei, viszont a meleg, száraz nyári napokon bőséges öntözést kíván. A Kleopátra tűje (Cleome Spinosa) különleges szépségével minden virágágyában szerepelhet főnövényként, de szoliterként is megállja a helyét. A növény bokrosan fejlődik, közel 100 centiméteres magasságba növekszik, virágai fürtökben nyílnak, melyekből hosszan nyúlnak ki a porzók. Emiatt angol nyelvterületen gyakran hívják pókvirágnak. Júliusban borul virágban, amely egészen kitarthat az első fagyokig. Napos, szélvédett helyen érzi legjobban magát, a tápanyagban gazdag talaj pedig elősegíti a növény gazdag virágzását. Mostanában a vegyes virágágyak kevésbé népszerűek, azonban az egynyári virágokból bátran készíthetünk úgynevezett milflőr-ágyást. A minden színben pompázó egynyáriakból vegyesen összeállított kertrészlet megszólalásig hasonlítani fog egy tarka virágos rétre.